2008. februárban hazajött Noni és Balázs Ausztráliából. Noni Anyának a húga, ők lettek a keresztszüleim. A rákoskeresztúri evangélikus templomban Kósa Laci bácsi keresztelt meg. Én persze a ceremónia java részét átaludtam, csak akkor ébredtem fel mikor Laci bácsi a fejemre öntött valami vizet. Szerencsére nem volt túl hideg...
A keresztelő összes képét ITT találod.
2008. januárban már rúgkapáltam a lábikóimmal, néhányszor megmértek Anyáék, minden este pancsikoltam a kis kádamban és kaptam egy szép játékot, amin heverészni tudtam...
A januári képeket ettől a képtől jobbra találod, KATT IDE!
Ez pedig egy kis válogatás:
Mire Anyával hazaértem kis otthonomba, Apa már berendezte a kuckómat, odapakolta a játékaimat (akkor még kevés volt) az ágyam köré és csinált egy kis képet "Isten hozott itthon kicsi Botond és Kata!" felirattal.
Ez az időszakom még javarészt alvással telt, csak azért ébredtem fel, hogy szopizhassak. Mindenki, főleg a nagyszülők örültek borzalmasan megérkezésemnek, de sorra jöttek a látogatók hozzám, kézről-kézre jártam...
Először fürdetett meg Anya otthon, a zöld kis kádamban. Már ilyen piciként is ficánkoltam benne...
3 hetesen már nyitogattam a számat Apát utánozva, rámosolyogtam Anyára a törölköző alól és először emeltem fel a fejemet...
Már most rengeteg játék volt az ágyamban és körülötte, de egyik se nagyon érdekelt még. Az üveggömböt a karácsonyfán viszont megfogtam és átöleltem a plüsskukacot is...
Ezek történtek körülöttem, de én csak aludtam-aludtam-szopiztam-aludtam. Mígnem eljött a Karácsony...
Az album összes felvételét Itt nézheted
...2007. december első napján, éjjel 2 óra után 7 perccel. Súlyom 3650 g, és 50 centi hosszú vagyok...
3 napig voltam Anyával a kórházban, aztán végre hazaengedtek Apa nagy örömére. Őt viselte meg a legjobban ez a pár nap...
Valamikor 2007. március végén kezdtem el kifejlődni Anya hasában. Mindenki nagyon örült nekem, pedig még április végén is csak néhány miliméteres, babszem alakú embrió voltam. Aztán szép lassan elkezdtem növekedni, de nyár elején se volt túl nagy Anya pocakja.
Pedig június végén, amikor Anya hasában az Égei-tengerben fürödtünk Santorini szigeténél, én már 95 mm voltam. Az ultrahangos felvételeken látni vélték a kukimat, így kiderült, hogy fiú leszek. Igaz, utána kétszer is mondták, hogy mégsincs kukim, de én nem hagytam magam.
Július végén már elég rendesen elkezdtem mocorogni Anya hasában, egyszer jól fejen is rúgtam az Apát. :-) Apáék voltak velem valami autóversenyen, ahol nagyon nagy volt a hangzavar. Na, ez nekem nagyon tetszett, mert estére nagyon elkezdtem fickándozni Anya hasában, ezek voltak az első próbálkozásaim.
A 4D-s felvételeken már az arcom is látható volt, azt mondják ,hogy mosolyogtam és integettem is. Én nem emlékszem rá, biztos mással voltam elfoglalva. Őszre már több, mint 1000 g-ra saccolták a súlyom, Anya hasa is egyre nagyobbra gömbölyödött.
Együtt növögettünk, Anya meg én, de nem fordultam meg Anya hasában, farfekvéses voltam. November utolsó napján fél 12-kor kifolyt Anya hasából az a lötyi, amiben én addig lubickoltam. Azonnal mentünk a kórházba, ahol a doktor bácsi egyből felvett minket. 2 óra 7 perckor, miután felvágták Anya hasát és kivettek belőle. Megszülettem, 3650 g-osan, 50 cm-rel.
Folyt.köv.
Több és nagyobb képekért katt IDE
Botond és a görög óriás Bizánc kapuja előtt
"A magyarok jól ismerték a kelet-római császár birodalmába vezető utat. Jártak már ott eleik, amikor az Etel-közben lakván segítették a császárt. A honfoglalást követően viszont jobban csábította őket a virágzó nyugati városok kincse, mint a távoli messzeségen túl sejlő Konstantinápoly.
De az új császár megtagadta tőlük az adót, amellyel a békét megvásárolta, sőt, szövetségre lépett a németekkel.
A magyar sereg élén, deres lován Opour ült. Mellette lovagolt a két jó barát, Zolta és Botond is. Nádszál vékony termetű az egyik, kis köpcös a másik, de harcban mindkettő legyőzhetetlen. Zolta villámgyors kardcsapásaitól csak úgy hullott az ellenség, ahová meg Botond odasújtott buzogányával, ott nem maradt más, mint beszakadt vért, sisak és koponya.
Míg a magyar sereg Konstantinápoly falai alá érkezett, útjukat égő városok és falvak jelezték, jöttüket menekülők hada hírelte. Bíborban született Konstantin császár jobbnak látta alkudozással megelőzni a várható ostromot. Követeket küldött Opourhoz, s azt ajánlotta, hogy a császár és a magyarok egy-egy kiválasztott vitéze vívjon párviadalt. Ha a magyarok vitéze győz, akkor ő, Konstantin vállalja az adófizetést.
Opour rábólintott. Kis idő múlva egy óriási görög lépett ki a város kapuján, s megállt a vezér előtt. Egy egész fejjel magasabb volt Opournál, s olyan izmai voltak, mint egy bivalynak.
-Ide hallgassatok ti kutyafejűek! Az én nevem Papadopulos. Lássam azt az embert, ne is egyet, kettőt, aki ki mer velem állni! - Botond és Zolta egyszerre léptek elő a seregből. Erre a görög harsány nevetésre fakadt: -Hát nincs közöttetek egy épkézláb fegyverforgató ember? -Én Botond vagyok, termetre a legkisebb a magyar seregben. Ma leáldozik a te életed napja. Egyedül is ellátom én a bajodat!
Magasba emelte harci buzogányát, s odalépett a város kapujához. Egy suhintás, egy dörrenés, s a nehéz, vasazott kapun embernyi rés nyílt. A császár és a császárné is megjelent az egyik várbástya fokán. A görög óriás diadalának és a pöttömnyi magyar csúfos vereségének ők is szemtanúi akartak lenni. Megkezdődött hát a párviadal. Botond fürgén hárította a görög hatalmas csapásait. A görög csak fújt, öklelt, de csapásai minduntalan célt tévesztettek. Kapkodta a fejét, nehézkesen forgott ellenfele után, de Botond buzogányának ütéseit nem tudta elkerülni.
Mikor éppen úgy érezte, hogy kardjának egyetlen suhintásával halálra sújthatja ellenfelét, a főhadvezér lekiáltott hozzá: -Most küldd a pokolra a bestét! Papadopulos kardja e hangra egy pillanatra megállt a levegőben. Ez a pillanat elég volt Botondnak arra, hogy lesújtson. Buzogánya épp az óriás kardot tartó karját érte. Az felüvöltött, s jobbja bénán csüngött alá. Balkézzel, sebzetten egyre hátrébb szorult, egyre közelebb a város kapujához. Már több sebből vérzett, amikor egy halálos csapás végleg földre terítette.
A császár és kísérete megszégyenülten takarodott vissza a palotába, s aznaptól fogva ismét fizették az adót a magyaroknak."
A név eredete: a Botond régi magyar személynévből származik. A bot szó régebben buzogányt is jelentett, ezért a név vélhető jelentése botos, buzogányos harcos.
Botond vitéz történelmi személy, a X. század, a vezérek korának legendás alakja.
907-ben a nemzet őt, Lehelt és Bulcsút választotta az ifjú Zsolt vezér gyámjává. Ők hárman háromnapi küzdelemben teljes győzelmet arattak az országba rontott németek hadain. Ugyanez a három vezér szerepel a 945. évi német hadjáratban is. Hagyomány szerint Botond a Majna vidékén zsákmányolt, mikor meghallotta másik két társának az augsburgi csatában szenvedett vereségét (955. augusztus 10.). Ekkor a győztesekre rontott, elvette zsákmányuk nagyobb részét, német foglyait pedig levágatta.
Mondai hős abban az elbeszélésben, mely szerint 960-ban Bizánc alatt megjelenvén a két hadsereg szeme láttára páros viadalban földhöz vágta a görög óriást, az érckapun pedig roppant lyukat ütött buzogányával. Néphagyomány szerint Magyarországon halt meg, és a nógrád megyei Verőcén temették el, ott, ahol most a Migazzi-kastély áll.
A Botond-monda ábrázolása a Képes Krónikában (1358). Botond (alakja elmosódott) párviadalt vív egy görög harcossal Konstantinápoly falai előtt. A betört városkapu felett a görög császárt és feleségét ábrázolta a miniátor.
További híres Botondok: Storcz Botond: 3-szoros olimpiai bajnok kajakozó, Aba Botond: a BKV Zrt. volt vezérigazgatója. Talán csak ismert, mint híres, őt inkább hagyjuk.
Névnapomat május 16. napján tartom a Mózes, Hannibál, János, Nepomuk, Pellegrin, Simon, Sion, Szimonett, Szimonetta, Ubul, Ugod nevezetűekkel együtt.
Kommentek